2012. május 16., szerda

Szemezgessünk kukoricát


 A kukorica vagy népies nevein tengeri, törökbúza, málé (Zea mays) a pázsitfűfélék családjába tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Két méter magasra is megnő, csöves szemtermést hoz. Amerikában őshonos, Európába a gyarmatosítással került. Onnan a 16. században a spanyol, portugál kereskedők vitték, terjesztették el Ázsiába, Afrikába. A hollandok, angolok kezdték termeszteni később Ausztráliában. Ma az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk.



          2 méter magasra is megnő
· Az eddig talált legidősebb kukoricamaradványok a Teohuacán-völgy egyik barlangjából kerültek elő, és körülbelül hatezer évesek. A szemek pelyvásak és kisméretűek.
· A magyar kukorica szó valószínűleg a szerb és horvát kukuruz szóból származik, amelynek további eredete ismeretlen. A növényt egész Közép- és Kelet-Európában hasonlóan nevezik, pl.: ausztriainémet Kukuruz, cseh kukuřice, lengyel kukurydza, A korábban elterjedt tengeri elnevezés a 16. század óta használt tengeri búza kifejezésből rövidült le a 19. században. Az elnevezés arra utal, hogy a növény a tengeren túlról került hozzánk.
· A növény másik gyakori régi neve a törökbúza volt, amelyet az erdélyi magyarok ma is használnak. E név onnan ered, hogy miután a spanyol kereskedők elterjesztették a növényt az Oszmán Birodalomban, az onnan jutott el a magyarlakta területekre. Emellett korábban az indiai búza és szerecsenbúza nevek is előfordultak.
· Érdekes, hogy a „török búza” neve törökül misir, azaz „egyiptomi”.
· Székelyföldön a kukorica neve málé. Az erdélyi magyarok egyébként ugyanígy nevezik a kukoricalisztet („málé” vagy „máléliszt”) és az abból készült édes lepényt („málé”, „málés tészta”), sok helyen pedig a puliszkát is. Más magyar vidékeken inkább csak a kukoricamálé kifejezést használják, ami kukoricalepényt jelent. A szó a román mălai („kukoricaliszt”, „kukoricalepény”) átvétele. A málé, málé szájú kifejezést a bárgyú emberre is használják, ami a máléval teletömött szájú ember arckifejezéséből veszi az eredetét.
· Az általában darából, vagy kukoricalisztből készülő kukoricakása vagy puliszka, újabb nevén polenta ma újra előkerül a népmesék világából, és felfedezzük, hogy nem csak a "szegények étke.

puliszka
· Hagyományosan bográcsban készítették, sós vizet forraltak, a kukoricalisztet beleszórták és keverés nélkül hagyták, hogy nagy gombóc formájában összefőjön. Ezután összekeverték a sűrűvé főtt kukoricalisztet és a főző vizet. Ebből a masszából egy tömény, félgömbszerű pép keletkezett, amelyet szikadás után madzag segítségével vágtak egyenletes szeletekre. Kedvelt eledel volt ez ünnepnapokon és munkanapokon egyaránt: ették reggelire, vacsorára, leveshez, húshoz, főzelékhez. Kemény változatát hidegen tarisznyába csomagolták, útravalónak, mezei illetve erdei munkákhoz vitték.
· Leginkább csak hallomásból ismert, lassan feledésbe merülő népi ételünk a málé, (azaz forrázott kukoricalisztből készített, lepényforma sütemény, melyhez hasonlít a zsírral és tejjel készített, cipó alakra szakajtott görhe), amit a háziasszonyok évszázadokon át készítettek. A málé elnevezés a legelterjedtebb, de vidékenként más neveken is ismeretes. Tésztáját is változatosan készítik, ahány vidék, annyiféle málé. Van ahol a kukoricaliszt helyett búza-, vagy hajdinalisztből sütik, tésztájába még tököt, almát is kevernek. Az ízletes, édeskés lepény (megfelelő pihentetési idő eltelte után lesz édeskés, mivel a keményítő állás közben bomlik le) kedvelt reggeli vagy uzsonna lehet. Lekvárral leöntve, töltve, gyümölccsel tálalva egészséges finomság, amit a gyerekek is szívesen majszolnak.
· A málé tejjel vagy aludttejjel elkevert változata a prósza, melyet Szeged környékén már zsírral, tojással és kelesztő anyaggal, méz hozzáadásával készítettek (poroja).
· A kukoricaszemekből kivonható hidegen sajtolt kukoricaolaj párolásra, salátaöntethez egyaránt kiváló. A kukorica csíráztatható is, a csírából előállított olajat egyre gyakrabban használják étkezési célokra, főként saláták és főzelékek ízesítésére, főzésre azonban már nem alkalmas.


ételnek is kiváló

· Mi van a kukoricában? A friss kukoricaszemek 100 gramm 90 kalóriát, a szárított 330-360 kalóriát (1300-1400 kJ) adhat. A friss szemek 75% vizet, 3-10 g fehérjét, 4,3 g zsírt és igen sok, 15-17 g szénhidrátot, többek között glükózt, fruktózt és szacharózt, valamint összetett szénhidrátokat, keményítőt és 1,8-2,8 g növény rostot tartalmaznak.
A vitaminok közül 140-180 mg A-vitamint lelhetünk benne. Szép sárgás színét nagyrészt béta-karotin tartalmának köszönheti, ebből jó néhányszor tíz mikrogrammot szállít számunkra. Van benne továbbá B1- és B2-vitamin. A B1-vitamint akár vidámság-vitaminnak is nevezhetnénk, hiányában az ember hajlamos az idegességre, depresszióra. A kukorica mintegy 1,5 mg niacinja (B3-vitamin) főként olyan kötött formában van jelen, ami az ember emésztőrendszere számára hozzáférhetetlen. Meszes vízzel kezelve azonban, ami nem véletlenül a tortilla készítés fontos lépése is, a niacin már felvehetővé válik. A nagyrészt kukoricaliszten élő népeknél könnyen kialakulhat a pellagra, a niacin-hiányában jelentkező betegség. A B-vitaminok közül kimutatható benne a pantoténsav, a B6-vitamin, - melyre bőrünknek van nagy szüksége, és növeli a nyálkahártyák ellenálló-képességét -, a biotin és csekély folsav is. 0-12 mg C-vitamint és kevés, 2 mg E-vitamint is tartalmaz, nyomokban K-vitamin is mutatható ki belőle.
Az ásványi anyagok közül 6 mg nátrium, 330 mg kálium, 9 mg kálcium, 120 mg magnézium, 250-290 mg foszfor, 80 mg kén említendő. A nyomelemek közül viszonylag sok 1,5-2,5 mg vas, 2,5 mg cink, réz mangán van benne.
· Gyógyhatása: A kukorica bibéjének elsősorban vízhajtó tulajdonsága van, a növény maga viszont gyulladásgátló hatást is kifejt. A kukorica el nem szappanosítható zsíranyaga a fogíny, ínygyulladás kezelésében hatékony.
· A kukorica bibéje belsőleg elsősorban húgyúti problémákra - hólyaghurut, húgyúti gyulladások, vese eredetű folyadék-visszatartás, vesekő - javasolt. Vesehomok- és vesekő megelőző szer.
· A magok is vízhajtó és enyhén élénkítő hatásúak, borogatás készülhet belőle fekélyek, duzzadt, fájdalmas ízületek befedésére, szemölcsök kezelésére. Allantoin tartalma sejtosztódást serkentő hatású, így a sebkezelés, sebgyógyítás szere.
· Egyébként a belőle készült teát vízhajtó, enyhén élénkítő és értágító hatása miatt fogyasztják. A bajusz szaponinokat, cseranyagokat, sárgás színanyagokat, különböző olajokat, karvakrol illóolajat, pentozánt és keserű glikozidokat tartalmaz.
· Még cukorbajra is ajánlják. Szénhidrát-összetétele elősegíti a vércukorszint megfelelő szabályozását.
· A torzsa főzete orrvérzés, erős havivérzés esetén lehet hatásos.
· A kukoricaliszt gluténmentes, ennélfogva lisztérzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják. Kiemelendő foszfatidil-szerin tartalma. Ez a vegyület az agyi információátadás egyik kulcsmolekulájaként különösen 40-50 éves kortól hasznos a szellemi frissesség megtartásához.
· A stresszhatások, az idegesség és depresszió kivédésében is fontos.

Somogyi Gyöngyi dietetikus gyűjtő munkájának eredménye

 Kisa Judit blogja: http://kisajudit.blog.hu/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése