Bulimia nervosa
Ez szintén egy táplálkozási
zavar. Abban különbözik az anorexiától (bár a tünetek gyakran keverednek), hogy
bizonyos gyakorisággal falásrohamok törnek az illetőre. A gyakoriság minimum
heti egyszer kell, hogy jelentkezzen, de általában gyakrabban fordul elő, esetenként
éjszakánként, félálomszerűen. A falásrohamok alkalmával nagy mennyiségű ételt
vesznek magukhoz, igen rövid idő alatt. Ezután persze következik a megbánás,
kudarc érzése, a szégyen és megszabadulnak az ételtől, hánytatással,
hashajtókkal, esetleg túlzott edzéssel, testgyakorlatokkal. Itt megjelenik
valamiféle kompenzáló, purgáló viselkedésforma (létezik nem purgáló bulimia is).
Ezzel elérhető, hogy a súlyuk ne változzon, normális maradjon, viszont az állandó
hánytatással tönkreteszik gyomrukat, nyelőcsövüket, fogaikat. A gyakori
hashajtással, hánytatással felborítják a szervezet ionegyensúlyát, káliumhiány
léphet fel, ami kiszáradáshoz, szívritmuszavarokhoz is vezethet (ATKINSON,
1997).
A falásroham - ami megtalálható a falászavar kórképben is - utáni
megbánás, lelkiismeret-furdalás, szégyen érzése együtt jár a betegséggel, ez
okozza a szorongást, hogy „jaj, megint nem bírtam megállni!”. Ugyanakkor
valószínűleg a falásroham maga is azért alakul ki, mert szorong valami miatt és
ezzel csillapítja a szorongását, félelmét. Ördögi körbe kerülve, a szorongását
akarja kezelni, de ezzel együtt szorongást is kivált a tette. A falásrohamok ugyanakkor
együtt járnak a kontrollvesztés érzésével, ami még inkább kétségbe ejtheti az
érintettet.
Mi állhat a háttérben? Ebben az
esetben is személyiségtényezőket, társadalmi tényezőket, biológiai okokat
próbálnak feltárni. Több felmérés is azt találta, hogy a bulimiás betegek
alacsony önbecsüléssel bírnak és gyakran depressziósak. Arra használják az ételt,
hogy a bennünk érződő hiányt, ürességet valamivel pótolják, kitöltsék. Jellemző
rájuk a félénkség, a negatív énkép, a megfelelni vágyás és a maximalizmus és az
elhízásra való hajlam (ATKINSON, 1997).
Mind az anorexiára, mind a bulimiára jellemző a testsúllyal, étellel
kapcsolatos negatív érzések, kritikus gondolatok, amelyek már akadályozzák a
normális életvitelt.
A mentális betegségek közül az anorexia és a bulimia súlyos, krónikus
betegségnek tekinthetőek, és a legnagyobb halálozási rátával bírnak a mentális
betegségek között.
Somogyi Gyöngyi dietetikus gyűjtő munkájának eredménye
weboldalunk:
facebook oldalunk:
Kisa Judit blogja:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése