2012. augusztus 1., szerda

Mi a Bulimia ?


Bulimia nervosa
Ez szintén egy táplálkozási zavar. Abban különbözik az anorexiától (bár a tünetek gyakran keverednek), hogy bizonyos gyakorisággal falásrohamok törnek az illetőre. A gyakoriság minimum heti egyszer kell, hogy jelentkezzen, de általában gyakrabban fordul elő, esetenként éjszakánként, félálomszerűen. A falásrohamok alkalmával nagy mennyiségű ételt vesznek magukhoz, igen rövid idő alatt. Ezután persze következik a megbánás, kudarc érzése, a szégyen és megszabadulnak az ételtől, hánytatással, hashajtókkal, esetleg túlzott edzéssel, testgyakorlatokkal. Itt megjelenik valamiféle kompenzáló, purgáló viselkedésforma (létezik nem purgáló bulimia is). Ezzel elérhető, hogy a súlyuk ne változzon, normális maradjon, viszont az állandó hánytatással tönkreteszik gyomrukat, nyelőcsövüket, fogaikat. A gyakori hashajtással, hánytatással felborítják a szervezet ionegyensúlyát, káliumhiány léphet fel, ami kiszáradáshoz, szívritmuszavarokhoz is vezethet (ATKINSON, 1997).

A falásroham - ami megtalálható a falászavar kórképben is - utáni megbánás, lelkiismeret-furdalás, szégyen érzése együtt jár a betegséggel, ez okozza a szorongást, hogy „jaj, megint nem bírtam megállni!”. Ugyanakkor valószínűleg a falásroham maga is azért alakul ki, mert szorong valami miatt és ezzel csillapítja a szorongását, félelmét. Ördögi körbe kerülve, a szorongását akarja kezelni, de ezzel együtt szorongást is kivált a tette. A falásrohamok ugyanakkor együtt járnak a kontrollvesztés érzésével, ami még inkább kétségbe ejtheti az érintettet.

Mi állhat a háttérben?  Ebben az esetben is személyiségtényezőket, társadalmi tényezőket, biológiai okokat próbálnak feltárni. Több felmérés is azt találta, hogy a bulimiás betegek alacsony önbecsüléssel bírnak és gyakran depressziósak. Arra használják az ételt, hogy a bennünk érződő hiányt, ürességet valamivel pótolják, kitöltsék. Jellemző rájuk a félénkség, a negatív énkép, a megfelelni vágyás és a maximalizmus és az elhízásra való hajlam (ATKINSON, 1997).
Mind az anorexiára, mind a bulimiára jellemző a testsúllyal, étellel kapcsolatos negatív érzések, kritikus gondolatok, amelyek már akadályozzák a normális életvitelt.
A mentális betegségek közül az anorexia és a bulimia súlyos, krónikus betegségnek tekinthetőek, és a legnagyobb halálozási rátával bírnak a mentális betegségek között.

Somogyi Gyöngyi dietetikus gyűjtő munkájának eredménye
weboldalunk:
facebook oldalunk:
Kisa Judit blogja:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése